Az úgy történt, hogy a "napikata" kétnapikata" lett. Minden igyekezetem ellenére tegnap este már olyan voltam mint a mosott rongy. Egyszerűen képtelen voltam rávenni magamat bárminemű értelmes dologra. Illetve annak, hogy kétnaponta este csak soká kerülök gép elé a fürdetési és altatási beosztásunk…

Sokáig azon morfondíroztam, hogy a mai bejegyzésemnek ezt a címet adjam-e vagy azt, hogy "Hogyan szívasd magad mesterfokon". Alapjáraton a hétvége nálunk nem feltétlenül arról szól, hogy hogyan üssem agyon az időt  azon a két napon. Én a hétvégéket csak szimplán "Szopok, nyalok, gombot varrok"…

Jön a sablon mondat: soha nem gondoltam, hogy valaha is blogolásra adom a fejemet. De ha egyszer tényleg így van... Az, hogy szeretek írni, talán pont egy évvel ezelőtt tudatosult bennem, mikor jelentkeztem egy programba és magamról kellett írni bemutatkozást, ami alapján sikeresen kiválasztásra is…