Ahogy a napokban ígértem, ennek a mérföldkőnek külön bejegyzést szeretnék szentelni, hiszen fontosságát tekintve, kis túlzással élve, felér egy doktori védéssel. A túl misztifikált, a rettegett, a vízválasztó: a szobatisztaság...
Hol is kezdjem ennek a misztériumnak a taglalását... Gyakorlatilag az oly népszerű "Élet iskolájának" az a tantárgya a csemetéink szobatisztaságra való nevelése, ahol az ember lánya és fia elméleti és gyakorlati vizsgán is átesik. A saját példámból kiindulva, én először utána olvastam a témának, hogy hogyan is kell ezt csinálni, mit javasolnak a nagyok. Az első jel arra, hogy megkezdhetjük küldetésünket affelé, hogy gyermekünk a wc-t használja az az, hogy ébredés után a pelusa száraz marad. Az, hogy ez hány éves korban következik be már teljesen más tészta. Nyilván, ha valaki szuperanyu és kenterbe akar verni minden kolleginát, akkor már egyből szobatiszta gyereket szül. Nagyon menő minél kisebb korú gyereket szobatisztaságra nevelni, de ebben az esetben számolni kell a vakmerő szülőnek azzal, hogy a küldetés sikerre vitele és a szülő egyed idegállapota fordított arányosságban lesz. Hogy mit is jelent ez a gyakorlatban? Minél fiatalabb emberpalántát próbálsz meg leszoktatni a pelenkahasználatról, annál nagyobb az esély arra, hogy a cél felé haladva a végsőkig elrongyolódnak az idegeid. De gyereke válogatja, vannak erre a misszióra alkalmas példányok is, de én ezzel kapcsolatban nem kergettem soha hiú ábrándokat.
Jómagam úgy voltam ezzel, hogy ha már az utódom képes kifejezni az akaratát tisztán érthető szavakkal, akkor érdemes elkezdeni a "szobatisztítását" is. Az a gyerek, aki tud arról szólni, hogy éhes vagy inni szeretne, azt is képes a tudtomra adni, hogy wc-re kell mennie. A témát sosem erőltettük egyik gyereknél sem, talán még túl sokat is vártunk vele. Ennek a stratégiának is megvannak az előnyei és a hátrányai. Hátrányként említeném meg a rosszalló megjegyzéseket, amit akár a saját édesanyánktól is megkaphatunk, mint ahogy történt az velem is. További negatívumként megemlítendő még a pelenka ára, ami szintén nem utolsó szempont, és ezzel kéz a kézben az oly felkapott környezetvédelem. Előny, hogy a sikerfaktor az idő elteltével emelkedik, hiszen porontyunk a kora előrehaladtával válik egyre értelmesebbé. Elvileg...
Ahogy az előző mérföldköves bejegyzésemnél taglaltam, hogy melyik gyerekem mennyire ragaszkodott cumihoz, pelenkához vagy bármihez, itt is azt tudnám mondani, hogy a négyből nincs két teljesen egyforma metódus a cél eléréséig. A nagyobbik lányom már elmúlt 4 éves mikor az óvoda szeptemberi megkezdése előtt belevágtuk fejszénket a fent említett projektbe. Akkor még azt gondoltam, hogy vérciki úgy vinni a gyerekemet oviba, hogy még pelenkás. Van, aki itt kapja fel a fejét, hogy mi? Pelenkást oviba vinni? Hát a szobatisztaság előfeltétele az óvodai beíratásnak! Akkor nekik üzenem, hogy nem, már nem az. Viszont az én gyerekemnek lesz gáz, ha ő az egyetlen pelusos a csoportban, hiszen azt mindenki tudja, hogy a gyerektársadalom az egyik legkegyetlenebb a világon. Ha nem vagy olyan mint a többiek, akkor csúfolódások céltáblájává válsz.
Visszatérve a nagyobbik lányomra, ő egy nap alatt esett át a tűzkeresztségen. Mindkét típusú outputból volt egy-egy balesetünk és ez elég is volt ahhoz, hogy soha többet ne legyen ezzel gondunk, így mire kezdtük az ovit a küldetést sikerre vittük. A kisebbik lányomnál anyukám volt a segítségemre, gyakorlatilag ő ezt a feladatot teljes egészében átvállalta. A lányom még nem töltötte be a hármat, de már magabiztos trónoló volt.
És a fiúúúúk, a fiúk, a fiúk.. A nagyobbik fiamnál nem volt gyaloggalopp a téma. Ő sem töltötte még be a hármat, mikor ovis lett, és szobatiszta sem volt addigra. Hallgattam is eleget miatta a kerületi nevelési tanácsadó hírhedt tagintézmény vezetőjétől. A fiamnál a beszédfejlődés is elmaradt a korának megfelelőtől, ami a fent említett boszorka szerint összefüggésben volt a szobatisztasággal. Ekkor már arra is tett utalásokat, hogy az hogy sem a szobatisztaság mint olyan, sem az arra való igény nem jelent még meg a fiamnál, az mentális visszamaradottságra utal. Egészen eddig azt hittem, hogy a gyerekem normális, mondjuk ebben a hitemben nem tudott soha megingatni. Viszont 4 éves korára vele is magabiztos wc használók lettünk, vagyis a következő nevelési év szeptemberére már nem volt ezzel problémánk.
A lányoknál különösebben motivációs eszközre sem volt szükség, nem úgy a fiaimnál. Mindkettőjük esetében hálát adok az égnek, hogy egy bevásárlás során megvettem azt a bizonyos Verdás matricás és színezőkönyvet, ugyanis amennyiben a kiválasztási folyamat végtermékét balesetmentesen sikerül a wc-be juttatni, azért egy matrica jár, míg az emésztési folyamat végtermékének célállomásra való leszállításáért 2, azaz kettő darab matrica üti a lelkes delikvens markát. A nagyobbik fiam halálosan komolyan vette a gyűjtést, neki külön lapozgatós albumot kellett kreálni, hogy a gyűjteményében napról napra gyönyörködhessen. Ellenben Bumbi, a legkisebb, na ő elkótyavetyéli a matricákat, gyakran az arcáról kell leszednem őket, vagy annyiszor kerülnek áttelepítésre, hogy már csak a Szentlélek tartja őket az alakalmi gyűjtőiben. Viszont a matricák rajtunk való bevasalásában nagyon otthon van, olyannyira, hogy akár kamupisiléseket is rendez egy-egy matrica reményében.
Itt pihent már ez a bejegyzés 70%-os készültségi fokozatban pár napja, szóval breaking news! Bumbi az elmúlt pár napban balesetes alsónacikat már nem produkált, magának rakja össze a különböző tartozékokat a wc-zéshez (fellépő, szűkítő, mielőtt valaki még másra gondol), és a villanyt is magának kapcsolja fel, ha hívja a természet. Kicsit döcögősen indultunk el az alom utolsó tagjával ezen az úton, de hogy el ne kiabáljam, nagyon jó ütemben haladunk. Jelenleg ott tartunk, hogy ugyan félve teljesítjük ezt a kívánságát, de már a délutáni alvásait is pelenka nélkül tölti.
Esküszöm, hogy nem taglalom tovább a témát, maximum csak kérésre. :) De két fontos dolog van a szobatisztasággal kapcsolatban: 1 - ha elkezded a pelenkáról való leszoktatást, csak nagyon-nagyon indokolt esetben függeszd fel. Ha egyszer ráléptetek az útra, akkor onnan már nincs hátraarc, akkor sem ha a kezdetek kezdetén kudarc kudarc hátán övezi utatokat. 2 - ha bekövetkezik a baleset, nem szabad a versenyzőt leszidni, uram bocsá' kiabálni vele, különben negatív élmények/érzések fognak kötődni ehhez a folyamathoz, ami egyik félnek sem kedvező és a későbbiekben csak még nehezebbé teszi a szobatisztaság kialakulását. Baleset esetén én mindig tartottam egy rövid lélegzetvételű kiselőadást arról, hogy hamarabb kellett volna jönni, nem történt nagy gond, de legközelebb gyorsabbnak kell lenni. Éppen elég kellemetlen érzés nekik is cuccosan ott állni, az pont nem hiányzik, hogy még le is szidjuk őket.
Kedves sorstársak jól jegyezzétek meg! Mindig csak egy kicsivel kell tovább kitartanunk mint amennyit a csemetéink bírnak, legyen szó szobatisztaságra nevelésről vagy hisztiről. Tartsátok szárazon a puskaport és mindig legyen nálatok elég száraz alsónemű!
