Tudom-tudom már október van, de igen, én mégis októberben fogok írni szeptemberről. Hiszen azoknál a családoknál, ahol van bölcsődés-, óvodás- vagy iskoláskorú gyermek, nyilván a gyerekek számától is függően, de szeptember a leghúzósabb hónapok egyike. Ha anyagi szempontból nézzük,akkor talán a december az egyetlen hónap, ami fel tudja venni a versenyt szeptemberrel. Én személy szerint szeretem a szeptembert, az egyetlen hónap, aminek szerintem semmihez nem fogható, jellegzetes illata van. Mikor nem voltak gyerekeim és a szeptemberhez nem kötődött sem iskola, sem óvoda kezdése, akkor is augusztus vége felé közeledve már ki lehetett szagolni a közelgő szeptembert. Az esték már hűvösödnek, az idő előrehaladtával válnak egyre csípősebbé a reggelek és az a tipikus szeptember illat...Mmmmmm...és ha ehhez a gondolatmenetemhez lett volna zenei aláfestés, akkor itt az most megszakadna és hirtelen átváltana valami nyugtalan, hangos, zilált ritmusra. Back to reality.
Gyerekekkel a háztartásodban már nem arra csodálkozol rá, hogy milyen színpompás lombkoronája van egy fának ősszel, hanem arra, hogy hogy az ördögbe került már megint ennyi falevél az előszobába, mikor tegnap dobtál ki egy kis zacskónyit. Vagy nem azon morfondírozol, hogy este majd egy bögre meleg habos kakaót szorongatva bebugyolálod magad egy plédbe, hanem eszed a kefét reggelente, hogy mennyivel hosszabbodik így meg az amúgy sem csekély hosszúságú reggeli készülődés, hiszen jönnek az extra ruharétegek, ha nem szeretnénk, hogy csemeténket valami kiadós nátha már a kiképzés első havában maga alá gyűrje. De ha Uram bocsá' Nálatok nem járna a kabát, sapka felvétele plusz macerával, akkor azért ott van egy kis para az ember lányában, hogy vajon délután mikor mész a gyerekért, akkor megvan-e még minden a reggeli szettből vagy hogy ne maradjon bent az oviban/ iskolában a holmi, mert a reggelivel ellentétben délutánonként, ha nem is gatyarohasztó, de ahhoz közeli a hőmérséklet.
Általában az ősz és a tavasz az a két évszak, amikor a felnőttek maguk sem tudják eldönteni, hogy mit vegyenek fel, nemhogy még azt, hogy mit adjanak a gyerekekre. Ha kimész az utcára, a téli kabáttól a csizmán át a rövidnadrágig bármivel találkozhatsz. Reggelente az öltözőszekrények előtt sokszor ott töprengenek az anyukák, hogy mit is adjanak a gyerkőcre, mert ugyan a csoportszobában meleg van, de hát nyitva van az ablak. Na én ezt sosem tudtam ennyire túlaggódni. Mivel az oviban már megy a fűtés így mindkét fiú rövid gatyában nyomul bent, kint meg macinaciban. Reggelente viszont elég kontrasztosan nézünk ki, mivel Bumbi imád beöltözni, de Csakazértse nem, nekem meg állandóan folyik a víz a hátamon mire beérünk az oviba. Szóval van egy eszkimónk téli kabáttal, sapkával motoron, van egy vastagabb kapucnis pulcsisunk, meg vagyok én, aki hosszú ujjúban és mellényben van ugyan, de a mellényt bármikor ledobnám. Viszont ha én nem öltözök fel rendesen, akkor tőlük hogy várjam el, hogy rendesen felöltözzenek, ha rajtam látják, hogy tök fölösleges. Szóval ez a mit adjak még rá, hogy meg ne fázzon téma szerintem úgy tavasz végéig folyamatosan aktuális lesz.
De ez a ruha mizéria csak a jéghegy csúcsa. A szeptember másik "kellemes" hozadéka a homokozók használatával járó apró kellemetlenség megjelenése a cipőkben, zsebekben, padlón - a homok, az az átkozott homok. Jártak a gyerekek nyáron is játszótérre, de ez a fertelem napi szinten borsot tör az orrom alá, egészen addig míg le nem takarják a homokozókat. Most azon morfondírozok, hogy az iskolában már nem szokták, de csak nem ülnek le a lányaim télen homokozni... csak nem... Szerintem a világ egyik legbosszantóbb anyaga minden kétséget kizáróan ez a fertelmes kis 0,063 és 2 mm közötti szemnagyságú, kvarc anyagú, törmelékes förmedvény, ami mindenhol ott van. Mindenhol! Már a szó hallatán is tüzet okádok. Belátom, hogy tök jól lekötik a gyerekeket, meg mindenfélét lehet belőle építeni, de a homok szót hallva nekem nem az ugrik be előfordulási helyként, hogy homokozó, hanem az összes gyerek cipője, a nadrágok és dzsekik zsebe, a lányok haja és a legjobb csak most jön - az ágyunk.
Ha délelőtt ágyneműt cserélünk szinte mérget lehet rá venni, hogy este már lesz homok az ágyunkban. Így csere ide vagy oda, de folyamatosan az az érzésem van az ágyunkban fekve mintha a plázson hemperegnék. Egyenesen mennyei. Szerintem azóta, hogy Kékszemű oviba kezdett járni, egészen a mai napig hazahoztak már annyi homokot a fentebb felsorolt szállítási formák valamelyikével, hogy egy köbmétert már minden nehézség nélkül össze tudnék lapátolni. Mindig abban bízok, hogy ahogy cseperedik az alom azzal fordított arányosságban csökken a haza hozott homok mennyisége, de egyenlőre a lányok erre rácáfoltak. Cserfes hajából szombaton egy kis vödörnyi homokot mostam ki, mert egy harmadikos kis ... kisfiú viccesnek találta, hogy a hajába szórja. Ha tudnám ki volt, meghempergetném benne! De az epic, amikor úgy a szívemhez kaptam, mert fizikai fájdalmat éreztem a látványtól az az volt, mikor Kékszemű kinti nadrágjának zsebéből elkezdett kifolyni az ördögi anyag a fotelba. Azért haladgatunk, mert ha a cipőjük telemegy vele, akkor az estek már csak 30%-ban borítják ki a cuccot az előszoba padlójára, amit természetesen utána széthordanak vagy fel az ágyunkba.
Nem azt mondom, hogy nem tudom felhúzni magamat munkával kapcsolatos dolgokon, de a munkahelyen nagyon magasan van az ingerküszöböm. Nem úgy itthon. Azon például a mai napig fel tudom paprikázni magamat, mikor eszembe jut, hogy Kékszemű egyszer a cipőjéből a földre kiszórt homokba belemarkolt és arcon dobta vele Csakazértsét. Na ez volt az a látvány, amitől a vérnyomásom a hangerőmmel kézen fogva a másodperc tizedrésze alatt a csillagos egekig emelkedett.... Ezzel most már nettó két dolgot tudtok rólam, amivel idegállapotba lehet hozni. Az egyik ugyebár a múltkori bejegyzésben taglalt "Kisgyerek kis gond" a másik pedig ez az Isten csapása homok!
Az ősz kellemes velejárói még a különböző növényi termények. Hogy mire gondolok ezalatt? A gesztenyére, a makkra és a mogyoróra. Tavaly Kékszemű hordta haza tonna számra a gesztenyét, ugyanis az iskolába igyekezve reggel mindig tettünk egy kis kitérőt egy közeli park gesztenyefájához. Egy panaszos szó nem hagyhatja el a számat ezzel kapcsolatban, hiszen én álltam meg vele gyűjtögetni, de hogy az összeaszott gesztenyékkel teli fiókot Bumbi még februárban is huzogatta hajnalban sem segített abban, hogy jobban megszeressem ezt a termésfajtát. Akkora zajt csapott a gesztenyékkel, hogy arra még a holtak is felriadtak. Viszont szépen lassan, a kóbor szemeket likvidálva felszámoltam a készletet. Erre idén a fiúk kezdték szatyorszámra haza hordani az áldást az oviból. Mikor az egyik délután egy-egy jókora gesztenyével megrakott homokozóvödörrel vártak, hogy ők azt biza haza fogják hozni, majdnem sírva kiszaladtam az ovi udvaráról. Szerencsére két nap elteltével senkinek nem tűnt fel, hogy a gesztenyés szatyor felszívódott, erre a lányok elkezdtek mogyoróban utazni.
Azt hogy honnan szedték nem tudom, viszont a konyhában két nagy zacskónyi mogyoró várja további sorsát. Egyenlőre még nem tudtam eldönteni, hogy mihez kezdjek ekkora mennyiségű csonthéjassal, nyissunk egy Nutella üzemet vagy inkább a kozmetikai ipart támogassam meg vele.
Jut eszembe a gyűjtögetéssel kapcsolatban. Ugye a múltkori bejegyzésben írtam róla, hogy nem tudom, hogy Cserfes mi lesz, ha nagy lesz, de vasárnap, mikor a táskáját raktam rendbe, megvilágosodtam. Geológus lesz a szentem. Azt a mennyiségű kavicsot és követ, amit a táska alján találtam egy kőfejtő is megirigyelné. Szerencsére arról sikerült lebeszélnem, hogy a kádba is magával vigye őket. Egyenlőre egy kupacba rendeztem őket és várom, hogy a feledés homályába vesszenek és az első adandó alkalommal megszabadulhassak tőlük. Azon már meg sem lepődtem a múltkor, hogy a fehér macis felsője zsebében aszfaltdarabkák vannak gondosan elraktározva. Már rutinos vagyok benne, hogy ne felejtsem el mindenkinek a zsebét átnézni mosás előtt. Bumbi zsebéből többnyire anyák szoktak előkerülni, amiket valami fém építőjátékból mazsoláz ki. Viszont haladunk, mert már nem a szájában tartja őket. Mondjuk Bumbi az anyák mellett a dobókockákat is előszeretettel szopogatja, többek közt ezért sem tudunk még társasozni...
Bumbit ugye úgy is szoktam emlegetni, hogy a patás ördög földi helytartója. Igencsak tevékeny kópé és vannak olyan csínytevései, amik időzítve vannak. Szombaton épp egy ilyen időzített huncutságba sikerült belegyalogolnom. Ugyanis a kis patás Aprajafalva komplett lakosságát bedobálta valamikor a porszívó csövébe. Természetesen akkor tűnt csak fel, hogy valami nem kóser, mikor orrszívó porszívózás közben a porszívó lámpája szinte közvetlenül a bekapcsolást követően pirosra váltott és ahogy hirtelen kihúztam a csövet a porszívóból Törpapa és Okoska ott mosolyogtak rám a portartály csatlakozásánál pár szem legóval körítve....
Most így belegondolva totál nem erről terveztem írni, de sebaj, sorra kerülnek a tervezett témák is. Október van már ugyan, de ma még mindig találtam gesztenyét és makkot a hátizsákomban. Lehet ott terem????....
