Írtam Nektek a múltkor a háztartásunkon belül fellelhető különféle kórságokról, de részleteiben nem tértem ki rájuk. Így télvíz idején szerintem teljes mértékben aktuális a téma. Apropó téma, állandó félelmem, hogy kifogyok a témából. Mikor ebbéli aggodalmamat megosztom a közvetlen környezetemben azokkal az emberekkel, akik tudják, hogy blogot írok, rendre kinevetnek, hiszen négy gyerek mellett ez nem fordulhat elő. Szerintük. Aztán meglátjuk, hogy kinek lesz igaza. Egyenlőre nem szeretnék még a Karácsonyról írni, egyrészt azért sem, mert most a csapból is az folyik, másrészt általában egy olyan nettó két hetes csúszásban vagyok minimum, szóval nem rám vallana, ha már előre írnék a szeretet ünnepéről, harmadrészt pedig van felétek éppen elég restanciám az előre beígért témákból.

Gyakorlatilag a gyerekvállalási kalandleírás apró betűs részének is valami kis eldugott még apróbb betűs szekciója taglalja azoknak a betegségeknek a listáját, amit a gyermekedtől potenciálisan elkaphatsz. (Ez a tőlük kapott szeretet mellé jár.) Ráadásul általában a gyerekektől kapott vírusok nem ezek a kis nyilem-nyalom fajták. Soha nem értettem, hogy hogyan fordulhat elő az, hogy elvileg ugyanaz a nyavalya lett úrrá rajtam mint a gyerekeimen, és ennek ellenére míg én épp megváltásnak élném meg, ha a fogaimat valaki egyesével húzná ki, ők ugyanazzal a lendülettel rohangálnak vagy éppen tépik egymást mintha semmi bajuk sem lenne. Emlékszem egyszer egy patikusnak ezt szóvá is tettem és megkérdeztem, hogy hogy fordulhat elő ilyesmi, hogy én a világomat nem tudom a tőlük elkapott betegségtől, miközben ők aktívabbak, mint valaha. A válasz meglepett ugyan, de teljesen logikus így belegondolva. Azt mondta, hogy a gyerekek között tiszta vírustörzsek terjednek, míg a felnőttek között már mutálódottak. Ezért van az, hogy a felnőtteket teljesen leveri a lábukról a gyerekvírus, hiszen az ő szervezetük már el van szokva az originál cucctól. 

Az almunk legkisebb tagja Bumbi, aki ugye idén kezdte az ovit és a csoporttársaival ellentétben eddig talán két napot maradt távol az ovitól. Ha egyszer összeírnám azokat a bölcsességeket, amiket az alatt a 8 év alatt szedtem össze, amióta gyerekeink vannak, biztosan benne lenne a top 10 a következő: A kötőhártyagyulladás és a kiscsoport kéz a kézben járnak. Annak, hogy Bumbi ennyire keveset beteg, igencsak nagy ára volt és köszönheti ezt annak, hogy a többiek már a létező összes nyavalyatörést haza hordták az óvodai közösségből. Onnantól kezdve, hogy Kékszemű ovis lett és megismerkedtünk a conjuctivitis (nem vagyok ennyire penge, kikerestem, hogy mi a latin neve :) ) tüneteivel és kezelésével, onnantól kezdve folyamatosan volt szemcsepp receptünk, hiszen nem elég, hogy először az egyik majd ugyanazon delikvens másik szemére is átterjed ez az Isten csapása, de mivel cseppfertőzéssel terjed, így kis idő leforgása alatt a család többi tagja is jó eséllyel megfertőződik. Volt olyan potenciális látogatónk, aki emiatt nem tudott eljönni hozzánk, mivel akárhányszor próbálkozást tett arra, hogy bejelentkezzen hozzánk, mi épp mindig a kötőhártyagyulladás ellen küzdöttünk. Csak éppen a küzdelmet folytató személye változott folyamatosan.

Most érdekes látni nekem is, hogy abból a sok betegségből, aminek épp szezonja van az iskolában vagy az óvodában, mennyire meglepően kevés kerül csak haza. Azért természetesen kijut a jóból így is, de inkább bennünket felnőtteket tesz próbára és nem az aprónépet. Szeptember óta a lányok két napot voltak távol az iskolából betegség miatt, Bumbinál ugyanez a helyzet, míg Csakazértse ideáig nem betegeskedett. Ennek ellenére apa, ahogy említettem az előző posztomban is, közel két hónapja dagonyázik valami felsőlégúti megbetegedésben. Nekem kb. két hetente megy el a hangom, fáj a torkom és köhögök. Annyira viszont nem ítéltem súlyosnak a helyzetet, hogy orvoshoz menjek, nem úgy az a kollégám, akivel minden egyes nap együtt ebédelek. Ő azonnal engem azonosított be a betegsége primer forrásaként, amit én mélységes felháborodással vettem tudomásul. Mi az, hogy tőlem kapta el? Hiszen én nem is vagyok beteg! Azt hiszem szombaton jelezte először, hogy egyre rosszabbul van, és vasárnap már azért keresett, hogy neki orvoshoz kell mennie, mert a halálán van, így ne is számítsak rá, hogy ő a héten bejön dolgozni. Hétfőn este csörgött a telefonom és az első kérdés, amit nekem szegezett az volt, hogy nem csuklottam-e. Sejtettem, hogy mi a kérdés oka, tuti, hogy rajtam keresztül jutott el hozzá a kórság. A gyanúm beigazolódott. A kollégám orvosa a vizsgálatot követően megkérdezte, hogy a kollégámnak vannak-e gyerekei, mivel egy tipikusan gyerekek között terjedő betegségre tett szert, egészen pontosan légcsőhurutra. Gyakorlatilag innentől kezdve a Jóisten se mossa le rólam, hogy én ragasztottam rá. Mondjuk szerintem kicsit túllihegi a dolgot, mert ha már csak köhögök egyet, majd fél méterrel ugrik hátrébb, nehogy a bacijaim eljussanak hozzá.

Szinte 100%, hogy itthonról vittem neki a nem kívánt ajándékot, és mindezt úgy, hogy az összes gyerek ugyanúgy járt iskolába és óvodába, Peti pedig felkelni sem bírt. Azonnal eszébe is jutott a gyerekektől elkapott betegségekre vonatkozó megfigyelésem. De például a múltkor az oviból hazafelé baktatva, összefutottunk Bumbi egyik csoporttársának az anyukájával, aki ahogy elmentünk egymás mellett az utcán, utánam kiabált, hogy igazam lett. Hirtelen nem tudtam, hogy most miben is, lévén, hogy annyi bölcsességet osztok meg folyamatosan mindenkivel. ;) Náluk a kötőhártyagyulladásos tézisem igazolódott be. Mondtam neki, hogy ne keseredjen el, a kisebbik fia immunrendszere bivalyerős lesz, lévén hogy a kiscsoportos bátyó folyamatosan viszi haza az okosságokat. Abból a szempontból viszont fordított a reláció, hogy míg Kékszemű csak egyszer volt eddig kórházban, az is csak egy egynapos beavatkozás miatt volt szükséges, addig Bumbi már kétszer is volt több napot a Madarászban. A két középső pedig születése óta még csak kórházban sem járt. Továbbra is fenntartom, hogy Bumbi immunrendszere a testvérei által folyamatosan edzésben volt tartva, de sem az ótvarra, sem a kéz-láb-szájra nem volt sem ő, sem mi felkészülve.

Egészen Bumbi első kórházi benttartózkodásáig az ótvarról azt hittem, hogy csak egy állapotleírásra alkalmas szó, amit akkor használunk, ha valami nagyon elhasznált, ramaty állapotban van. Hát hála Bumbinak, majd később a testvéreinek is, ismereteim bővültek és megtanultam, hogy ez egy ritka alattomos, de kellően agresszív bőrbetegség. A helyi patika mull lap és pólyaeladását igencsak fellendítettük ebben az időszakban. A másik alkalom katalizátora pedig a kéz-láb-száj betegség volt, ugyanis a torkán lévő hólyagocskák miatt a kiszáradás határán volt, lévén, hogy a fájdalom miatt nem ivott és a saját nyálát sem tudta lenyelni. Akkor kezdtünk el gyanakodni, hogy valami nem egészen kerek, mikor egy talkával kezdett el itthon mászkálni, amit gyakorlatilag köpőcsészeként használt. A testvéri szeretet ekkor is megnyilvánult, amivel az egészséges, itthon lévő testvérek viseltetek Bumbi iránt. Mikor szóltam nekik, hogy apa és Bumbi nem fog haza jönni, mert bent kell maradniuk a kórházban, talán épp Cseres volt az, akinek a torkossága felülírta az empátiáját és megkérdezte, hogy megkaphatja-e Bumbi csokoládéját, hiszen Bumbi most úgysem tudja megenni. Ki ne vágyna ilyen nővérre, nemde? 

Talán apa az a kicsit sem szerencsésnek mondható , akinek elég nagy kanállal jutott a különféle gyerekbetegségekből vagy a gyerekek által haza hozott betegségekből. Amikor először ütötte fel a fejét a kéz-láb-száj (végtelenül gagyi neve van...) nálunk, rajta kívül senki nem kapta el. Nagy valószínűséggel az oviból hozhatta haza ezt a szintén cseppfertőzéssel terjedő nyavalyát. Mikor elment vele az ügyeletre, hogy tele van apró hólyagokkal a tenyere és a talpa, amik iszonyatosan fájnak, a diagnózis ez a főként gyerekbetegségként számon tartott fertőzés volt. Az összes ilyen kiütéssel, hólyagokkal járó betegség egészen addig fertőz, míg a bőrön meg nem jelennek az előbb említett tünetek. Így történt ez a bárányhimlővel is, amit pár éve a Jézuska hozott nekünk Karácsonyra és az összes apróság egyszerre esett át ezen a szintén tipikus gyerekbetegségen. Pikánsabb dologhoz is volt már szerencsénk, vagyis inkább apának, aki a mellékheregyulladást előidéző kórokozókat kapta meg valamelyik, akkor még csak oviba járó lányunktól. Az orvos azzal kezdte, hogy 30 év alatt nemi úton terjedő, 30 év fölött gyerekek által terjesztett kórságról beszélünk. Erre vagy a wc ülőke közös használata által tehetett szert családunk alfa hímje vagy a lányok fürdővízének használatával, lévén hogy vélelmezhetően valamelyik kislány belepisilhetett a vízbe. Na ezek azok a dolgok, amikkel nem számol az ember lánya vagy fia mikor családalapításra adja a fejét.

Tudjátok, hogy én a rókával semmilyen szempontból nem vagyok kompatibilis, így mindig azért fohászkodom, hogy inkább valami orrfolyós cuccal térjenek haza mintsem egy kiadós hányós-hasmenős kombóval. Csak gondoljatok bele, hogy milyen lehet az, amikor hat ember küzd egyszerre a wc-ért, mert tálat azt még csak-csak tudok adni, de mellékhelyiségből csak az az egy van. A gondoljatok bele kapcsán jutott eszembe, hogy azzal sem szoktak az emberek számolni, hogy mondjuk a körömvágás egy négy gyerekes szaporulattal operáló alomnál 80, azaz nyolcvan levágandó körmöcskét jelent. Kékszemű igazán rendes, mert ő legtöbbször rágja, így nála nem kell a körömvágással bajlódnom. És az volt az egyik alkalom, mikor nem tudtam türtőztetni magam a gyerekek előtt, és kicsúszott a b@sszameg csúnya szó a számból, mikor megláttam, hogy Kékszemű nem feltétlenül csak a kezén lévő ujjakról képes lerágni a körmét. Totál ledöbbentem mikor épp a nagylábujját pedikűrözte a szájával. Megdicsértem elképesztő rugalmasságáért, majd felvilágosítottam róla, hogy miután nem egy afrikai zulu törzsben élünk, ahol az ollót még csak hírből sem ismerik, a büdös életbe többet nem akarok ilyesmit látni! 

A teljesség igénye nélkül ezek a leggyakoribb betegségek, amik Aprajafalván hódítanak, és akkor szerintem még össze is tehetem a kezemet, hogy ezek mind-mind enyhébb lefolyásúak és nem kötünk ki a körzetes kórházban. Pedig láthatjátok, hogy ennek ellenére Bumbi már kétszer is megjárta a hadak útját. Sajnos az, hogy milyen korban hatalmasodik el a gyerekeken egy-egy vírusos vagy baktérium okozta megbetegedés, egyáltalán nem mindegy. A három örökérvényű alapszabály pedig a vérzivataros időkre: 1. Ha valaki haza hozta a nyavalyát, az kortól és nemtől függetlenül végig fog söpörni a teljes klánon, minden óvintézkedésünk ellenére. 2. Három beteg gyereknél csak egy rosszabb van, méghozzá négy beteg gyerek. 3. Ilyenkor is tartsátok szárazon a puskaport!