De úgy is mondhatnám, hogy a befőtt teszi el a nagymamát vagy a fika eszi meg az óvodást. Jó-jó, tudom az utóbbi undi. :D Szóval van az úgy, hogy a saját magad által felállított szabályokat dörgölik a gyerekeid az orrod alá vagy éppen a saját szavaidat hallod vissza a gyereked szájából. Én személy szerint az előbbin magamban fortyogok, az utóbbi pedig inkább megmosolyogtat.
Utóbbi esetre Bumbit tudnám felhozni példának. Ahogy elkezdődött az oviszezon kitöltenivaló paksaméták garmadát kaptuk meg az oviból, köztük egy logopédiai kérdőívvel. Ez ahhoz volt szükséges, hogy az óvodai logopédus felmérje, hogy csemeténknek szüksége van-e logopédiai fejlesztésre avagy sem. Olyan kérdéseket kellett megválaszolni, hogy mikor kezdett el beszélni a poronty, a felsorolt listából mely szavak szerepelnek az aktív szókincsében, mondatpárokból kiválasztani, hogy melyik az amelyiket jellemzőbben használja. Évről-évre, ahogy elkezdtük az óvodát, mindenkinél ki kellett tölteni a tesztet, de egyik gyerkőc tesztje sem mosolyogtatott meg annyira mint Bumbié. A kérdőív egyik pontjában arra kérték a szülőt, hogy az elmúlt két hétből keressünk példát arra, hogy melyek voltak a versenyző legtöbb szóból álló mondatai. Nos ez Bumbi esetében egy kérdés vitte a pálmát, ugyanis a következő történt...
Éppen a mosógépet szerettem volna elindítani egy adag "sötét gyerekkel". Félreértések elkerülése végett jobb ha tisztázzuk, a sötét gyerek az sötét gyerekruhát jelent, mielőtt valaki rám hívja a gyámügyet, ugyanis a gyerekek ruháit még mindig külön mosom a sajátjainktól. Elméletben tudom, hogy már rég összemoshatnám őket a felnőtt ruhákkal, de mivel 4 gyerek termel annyi szennyest, hogy bőven kitesznek egy adagot akár sötétből, akár fehérből, így teljesen szükségtelen a kipótlás. Szóval épp pakoltam be a mosógépbe és már a szekrényből is kipakoltam mosókapszulától öblítőn át mindent, mikor is valamelyik alomtag megjelent, hogy szomjas és legyek már szíves önteni neki innivalót. Természetesen a mosás várhat, ha már a szomjhalál a küszöbön áll, így csapot-papot otthagyva a konyha felé vettem az irányt. Épp végeztem az "oltással", mikor Bumbi tajtékozva, csípőre tett kézzel megjelent mögöttem, hogy márpedig most azonnal menjek vele, mert olyat mutat, ami nem tűr halasztást. A gyermek idegállapotára való tekintettel más választásom nem nagyon lévén beadtam a derekamat és szorosan követve őt slattyogtunk a fürdő felé. Ott pedig a félig bekészített/előkészített mosásom látványa fogadott és Bumbi a következő kérdést szegezte nekem: "Mi az Istent csináltál már megint?" Igen-igen, lévén, hogy az ördög egyenesági leszármazottja igencsak sokszor hallja a számból ezt a kérdést.
De kérdőívre visszakanyarodva ez mégiscsak egy 6 szavas kérdés, így került hát rá Bumbi logopédiai kérdőívére a fenti példa a több szóból alkotott mondatra. Így kérdőívekre vonatkozóan megint nem én vagy az etalon vagy ahogy megboldogult szomszédnénink mondta, az etanol. Tudom, hogy létezik olyan, hogy babanapló, amiben picinyünk fejlődésének minden fázisát dokumentálhattam volna, de most erre mit mondjak... I'm not that kind of girl, arról nem beszélve, hogy az első gyereknél még csak-csak vezetgettem, de a többieknél már nem igazán. Nyilván a szuperanyuk mindent feljegyeztek gyermeklétszámtól függetlenül, de kövezzetek meg érte, én maximum csak úgy nagyjából tudom megmondani a mozgás- vagy beszédfejlődés időpontjait. Nem traktálom az ismerőseimet életünk minden apró mozzanatának posztolásával, de azért ilyenkor a facebookra feltöltött képek elég sokat szoktak segíteni. Azt viszont pontosan tudom, hogy melyik gyerekemnél volt megkésett a beszéd- vagy mozgásfejlődés és ki az, aki mindent a nagykönyv szerint abszolvált. Utóbbi egyedek erre vonatkozó anamnézisét valamelyik babás oldal alapján töltöttem ki, ahol a nagy átlagra beírtam őket. Cserfes és Bumbi ebből a szempontból mondhatni zéró varázserővel bírnak, de Kékszemű és Csakazértse velük ellentétben emberfelettivel, de így kerek a világ.
Arról már szót sem ejtek, hogy rendszeresen zugevésen kapnak, természetesen akkor amikor már édességet nem lehetne enni, még ha egy nyamvadt rudiról is van szó, a túrós fajtából. Ilyenkor felhívják rá a figyelmemet, hogy biztosan megfeledkeztem róla, hogy este már nincs édesség. Hát már hogy a viharba felejtettem volna el ezt a szabályt, mikor én találtam ki, de nálam nem megy a vacsora rovására. Mondjuk ez még engem sem mentesít a szabály betartása alól.
Kékszemű különösen szívén viseli a súlyom alakulását, így kapom is az ívet rendesen. Még első osztályos volt, mikor egy szülői végeztével beugrottunk neki gatyát venni az egyik üzletbe, ahol egy körfogason pizsamanadrágok voltak felakasztgatva. Volt Mickey egeres is, nem mintha ragaszkodnék ehhez a figurához, de egyből megtetszett az egyik ilyen pizsi alsó, amit le is akasztottam, hogy közelebbről is szemügyre tudjam venni, hogy jó lesz-e a távfűtéses odvunk téli hónapjaira itthoni rohangálósnak. Kedves elsőszülöttem, ekkor megrángatta a felsőmet, nyomatékosítva, hogy ő most ám fontosat fog nekem mondani és mondott is, de olyat, hogy a fal adta a másikat. "Anya, ugye tudod, hogy ebben a combod ugyanolyan vastagnak fog látszani?!" Hát már hogy a ferde f..ba ne tudnám. Mondtam neki, hogy köszönöm az észrevételt, de nem az optikai tuning miatt szerettem volna megvenni azt a nadrágot. A combom mérete valahogy kulcsfontosságú nála, ugyanis a szeptemberben érkezett új tanítónéni bemutatásánál újra terítékre került. Kékszemű az első tanítási nap után izgatottan osztotta meg velünk, hogy új tanítónéni érkezett. Kérdeztem tőle, hogy hogy hívják, de sajnos nem tudta megmondani akkor még a nevét, de azért a következőt igen: "Nem emlékszem rá, hogy mi a neve, de nagyon hasonlít Rád! Pont olyan vastag a combja mint a Tiéd!" El is mentem az első szülőire, hogy megnézzem magamnak az új tanítónénit és természetesen a combját.... Mikor haza értem a szülőiről mondtam Kékszeműnek, hogy az új tanítónénit Erika néninek hívják és nyugodjon meg, az én combom vastagabb, mint az övé... Legalább tükör nélkül is tudom, hogy mik a kritikus pontjaim...
Mégis az elmúlt hét legnagyobb dobása Cserfesé volt. Minden este átnézem a hátizsákjaikat, hátha találok valami új kavicsot, aszfaltdarabot, egy kis gesztenyét vagy netán mogyorót és vetek egy kósza pillantást az üzenőfüzetekre is. Cserfes nem nagyon szokott mismásolni, így mielőtt a szokásos portyámat megejthettem volna, már közölte is velem, hogy ne lepődjek meg, beírás van az ellenőrzőjében. Hogy mi????? A második hónapban??? Lány létedre??? Beírás??? A nővéred se kapott, pedig ő fiúkkal verkeszik, akkor Te miért??? Jött is a kérdés, hogy mégis mi a csudát sikerült véghez vinni ahhoz, hogy beírást kapjon. Mondjuk a megrovás szövegezése is mosolyt csalt az arcomra... "Az ebédlőben tanúsított magatartásod elszomorít." Még kíváncsibb lettem, hogy vajon mivel sikerült ezt kiérdemelni. Kisvártatva jött is a válasz miszerint ordított, visított és sírt, ebben a sorrendben. Ugyan mi történhetett egy ebédlőben, ami ezt váltotta ki az én kis tündérbögyörömből??? A válasz meghökkentett: "Hát nem akartak adni főzeléket!" Ezt követően pedig a következő párbeszéd zajlott le köztünk:
Én: "Cserfes, Te kaja miatt balhéztál?"
Cserfes: "Nyugi anya, már megbeszéltük a tanítónénivel és mindketten megbocsátottunk egymásnak!"
Hogy Te micsináltál? Megbocsátottál a tanítónéninek? Majd arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg úgy érezte, hogy megbecstelenítették az üzenőjét ezzel a beírással. Cserfes kérésének megfelelően megnyugodtam és szignóztam a beírást, hiszen már minden le volt rendezve. Nem is tudtam, hogy a sárgaborsófőzelék kihozza a lányomból az állatot.... Mitagadás, veszélyes eledel, bár én eddig csak annyit tudtam róla, hogy puffaszt, de az első osztályosoknál a fogyasztás hiánya nyomokban beíráshoz vezethet...
