Ahogy a napokban ígértem, ennek a mérföldkőnek külön bejegyzést szeretnék szentelni, hiszen fontosságát tekintve, kis túlzással élve, felér egy doktori védéssel. A túl misztifikált, a rettegett, a vízválasztó: a szobatisztaság...     Hol is kezdjem ennek a misztériumnak a taglalását...…

Mindenki életében vannak mérföldkövek, sorsfordító események. Ahogy cseperedik az ember fia úgy lesznek ezek a történések egyre nagyobb kaliberűek, gondolok itt akár diplomaosztóra, az első munkanapra, házasságkötésre, majd az utód vagy utódok megjelenésével ezek az események ugyan kisebb…

Ha a halogatás művészet, akkor azt kell mondanom, hogy én mesterfokon űzöm! Fél évvel ezelőtt nagyon nagy elánnal indítottam el a blogot és utólag belátom, nagyon nagy mellénnyel, a napikata címet kapta, ami először két napivá avanzsált, majd szépen lassan téli álomba szenderült és most a nyár…

Az úgy történt, hogy a "napikata" kétnapikata" lett. Minden igyekezetem ellenére tegnap este már olyan voltam mint a mosott rongy. Egyszerűen képtelen voltam rávenni magamat bárminemű értelmes dologra. Illetve annak, hogy kétnaponta este csak soká kerülök gép elé a fürdetési és altatási beosztásunk…

Sokáig azon morfondíroztam, hogy a mai bejegyzésemnek ezt a címet adjam-e vagy azt, hogy "Hogyan szívasd magad mesterfokon". Alapjáraton a hétvége nálunk nem feltétlenül arról szól, hogy hogyan üssem agyon az időt  azon a két napon. Én a hétvégéket csak szimplán "Szopok, nyalok, gombot varrok"…

Jön a sablon mondat: soha nem gondoltam, hogy valaha is blogolásra adom a fejemet. De ha egyszer tényleg így van... Az, hogy szeretek írni, talán pont egy évvel ezelőtt tudatosult bennem, mikor jelentkeztem egy programba és magamról kellett írni bemutatkozást, ami alapján sikeresen kiválasztásra is…