Gyakran megkapom ezt a kérdést, de arról, hogy erre mi a jó vagy helyes válasz, na azt nem tudom. Sokszor azt sem értem feltétlenül, hogy mit hogy birok. Azt, hogy négy gyerekem van? Azt, hogy dolgozok mellette? Azt, hogy nekem kell mindenkiről gondoskodni? Azt, hogy mindenkinek én tartom fejben és…

Sokat morfondíroztam rajta, hogy lehúzzak-e erről a témáról még egy bőrt, és végül is amellett döntöttem, hogy igen. Egy utolsó még belefér. :) Bár azt a hatást sem szeretném elérni, ami a filmipari egész estés filmeket jellemzi, ahol egy nagyon penge kis filmből csinálnak egy második, ne adj Isten…

Ahogy a napokban ígértem, ennek a mérföldkőnek külön bejegyzést szeretnék szentelni, hiszen fontosságát tekintve, kis túlzással élve, felér egy doktori védéssel. A túl misztifikált, a rettegett, a vízválasztó: a szobatisztaság...     Hol is kezdjem ennek a misztériumnak a taglalását...…

Mindenki életében vannak mérföldkövek, sorsfordító események. Ahogy cseperedik az ember fia úgy lesznek ezek a történések egyre nagyobb kaliberűek, gondolok itt akár diplomaosztóra, az első munkanapra, házasságkötésre, majd az utód vagy utódok megjelenésével ezek az események ugyan kisebb…

Ha a halogatás művészet, akkor azt kell mondanom, hogy én mesterfokon űzöm! Fél évvel ezelőtt nagyon nagy elánnal indítottam el a blogot és utólag belátom, nagyon nagy mellénnyel, a napikata címet kapta, ami először két napivá avanzsált, majd szépen lassan téli álomba szenderült és most a nyár…

Háááát majdnem napi a napikata... :D Kicsit nagyon offline üzemmódban zajlottak az ünnepek. Szabadságon is voltam, illetve édesanyám nálunk töltötte a Karácsonyt és mivel túlnyomó részt a laptopom előtti székben ült, ezért esténként mikor már a gép elé roskadtam, nem feltétlenül volt energiám…

Sokáig azon morfondíroztam, hogy a mai bejegyzésemnek ezt a címet adjam-e vagy azt, hogy "Hogyan szívasd magad mesterfokon". Alapjáraton a hétvége nálunk nem feltétlenül arról szól, hogy hogyan üssem agyon az időt  azon a két napon. Én a hétvégéket csak szimplán "Szopok, nyalok, gombot varrok"…

Jön a sablon mondat: soha nem gondoltam, hogy valaha is blogolásra adom a fejemet. De ha egyszer tényleg így van... Az, hogy szeretek írni, talán pont egy évvel ezelőtt tudatosult bennem, mikor jelentkeztem egy programba és magamról kellett írni bemutatkozást, ami alapján sikeresen kiválasztásra is…